Étel porból ?! - Újragondolás megengedett !

Kész tészták és tésztapor.

De vannak olyan élelmiszerek, ahol pont az ellenkezőjét "tanultuk" - például a tészták. Legyen szó palacsintatésztáról, gofri- vagy kenyértésztáról - ezek a tészták mind porból készülnek, amelyhez folyadékot adnak.

Az ember egy pillanatig sem gondolna arra, hogy a búzaszemeket összezúzva és folyadékkal összekeverve esetleg jobb eredményt érhet el. Tehát a tésztával szembeni viselkedés ugyanúgy tanulható, mint a krumplipürével szembeni viselkedés.

Ha most egy kicsit összekeverjük a terminológiát, és például olyan gofrit sütünk burgonyatésztából, amelynek az íze a krumpliszeletre emlékeztet, de az állaga a belga gofrié - akkor az megint csak egy kulináris kísérlet lenne.

Feltételezve, hogy ez a kísérlet egy előkelő étteremben történik - vendégként valószínűleg megkóstolná ezt, és a feltétektől függően (például lazac, crème fraîche és kaviár) úgy gondolná, hogy ez a séf korszakalkotó találmánya. Különösen a meglepetés hatása miatt az ember sokáig gondolkodik ezen az ételen, és talán még a barátainak és ismerőseinek is mesél róla. Ha megkérdezzük, hogyan készül egy ilyen burgonyás gofri, valószínűleg azt találgatnánk, hogy a szakács valószínűleg friss burgonyából készített tésztát, majd megsütötte a gofrisütőben.

Miért friss burgonyával? Mert ezt nem így tanulták.

Bizonyára nem jutna eszébe, hogy a konyhában a belga gofrihoz való tésztakeveréket tartalmazó zacskóban ugyanattól a gyártótól a burgonyás gofrihoz való tésztakeverék is megtalálható, és hogy ez a tésztakeverék liszt, keményítő és cukor helyett - burgonyalisztet, fagyasztva szárított hagymát, fűszernövényeket és sót tartalmaz, ami a módosított keményítővel együtt pontosan ugyanazt a szájérzetet biztosítja, mint a belga gofri.

És miért? Mert ezt nem így tanulták.

De most már létezik ez a termék, és az íze egészen kiváló. Ennek ellenére a konyhákban ritkán fordul elő, mert nemcsak a vendég, hanem a szakács is rendelkezik olyan tanult ismeretekkel, amelyek szerint a burgonya por alakban elvileg nem lehet jó.

A tanult tudás megállítja az innovációt.

Hogy a világ veszít-e valamit a burgonyás gofri bojkottálásával, azt felesleges vitatni. Ez egy olyan kulináris apróság, amely soha nem fog nagyon hiányozni. De ez a példa nagyon jól mutatja, hogy a tanult tudás hogyan tudja megállítani az innovációkat, vagy abszurdumba kergetni azokat.

Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy a szakácsnak valószínűleg kevesebb gondja lenne a burgonyás ostyatésztával, ha azt készre kevert tésztaként lehetne megvásárolni, vonzó névvel - például "Délice de terre". Anélkül, hogy gyanítanám, hogy ez ugyanaz a por, csak már folyadékkal keverve, nem pedig por formájában, zacskóban.

Ez a megtanult tudás olyan stílusvirágzást indít el, amely valójában még a kulináris érzékenységünkre, etikánkra, táplálkozásunkra, sőt még az egészségünkre is tartósan hatással van.

A hússal kapcsolatos tanult ismeretek.

Azt hiszem, e szöveg minden olvasója egyetért velem abban, hogy Közép-Európában már nincs szükség arra, hogy az állatokat a születésüktől a kegyetlen halálig kínozzák, csak azért, hogy olcsóbb húst állítsanak elő.

És még az is, hogy kevesebb húst kellene enni, és ha igen, akkor fajoknak megfelelő tartásból származó húst, ma már szinte a tanult tudás része, és minden ember számára logikus és érthető. Azt a tényt, hogy a lélek készséges, de a test gyenge, ma nem kell itt megvitatni. Itt arról van szó, hogy Közép-Európában kiutat keresnek a gyári állattenyésztésből származó olcsó hús folyamatos fogyasztása alól.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hamburgertrend...

Megtanultuk, hogy egy jó hamburger vagy egy jó sült kolbász ugyanolyan finom lehet, mint egy drága, fajmegfelelő módon nevelt szarvasmarhából készült steak. Elég sok olyan embert ismerek, aki, ha választhatna a hamburger és a steak között, a hamburgert választaná.

Nos, a dolgok természetéből adódik, hogy a hamburgerben lévő -  húsrész - egyrészt nem a legnemesebb részekből áll, másrészt pedig csak egy összetevő a sok közül a hamburgerreceptben.

Az új Vega Hype

Ez vezetett végül ahhoz, hogy a húsmentes hamburgerpogácsa az elmúlt három évben az élelmiszeripar egyik legnagyobb eladású termékévé vált. Az etikailag korrekt ínyencek bármikor és bárhol kielégíthették húséhségüket egy vegetáriánus hamburgerrel. A húsmentes termékek előállítását számos cég egyre tökéletesebbé teszi, és ma már alig lehet megkülönböztetni a hústól.

Az állatjólét támogatása

              "Egyetlen állatnak sem kellett meghalnia ezért"

Ez a mondat egyre könnyebben gördült le a húsmentes húst kedvelők nyelvéről, és a gyártó cégek, például a Beyond Meat részvényeinek árfolyama elképzelhetetlen magasságokba szökött.

Egy porból és vízből készült hamburgerpogácsa nem lehet jó. - Értetted?

Nos, ez a fajta kiszerelés tökéletesen megfelel annak a fogyasztónak is, aki etikai okokból nem akar gyári állattartásból származó terméket enni - elvégre a fő célját elérte.

De vajon akkor is ilyen könnyen gördülne le a nyelvéről a mondat: "Ezért tényleg nem kell meghalnia egyetlen állatnak sem", ha tudná, hogy a hamburgerpogácsákat csak porból és vízből keverték össze?

Jobb a környezetnek.

Egy lépéssel továbbmenve, a túlnyomórészt húsmentes étrend nemcsak az állatjólét miatt vált az ezredforduló legnagyobb élelmiszer-trendjévé, hanem néhány más mozgatórugó, például az éghajlatváltozás miatt is.

A tehenek és a sertések hihetetlen mennyiségű metánt bocsátanak ki. Ez a metán sokkal kritikusabb összetevője légkörünknek, mint a CO2.

A tehenek és más haszonállatok által kibocsátott metán mennyisége sokkal nagyobb, mint az utakon közlekedő összes autó CO2-kibocsátása, már csak az állatok száma miatt is. Másodszor, a haszonállatok takarmányának beszerzése problémás. Ahhoz, hogy ilyen hatalmas mennyiséget termeljenek, évente egy óriási területű esőerdőt vágnak ki az Amazonas vidékén és Ázsiában. Ezután takarmánykukoricát és szóját termesztenek ott.

Az export miatt ez nem áll a helyi lakosság rendelkezésére, ami a termelő országokban fokozza az alultápláltságot. Ráadásul ezeket a takarmányokat a bolygó igazi szennyezői - az óceánjárók - több mint 10 000 km-t szállítanak a hazai istállókba. És ha nem a takarmány, akkor a szarvasmarha, amelynek eredete ebben az országban általában egy dél-amerikai államnak felel meg.

A vegetáriánus vagy vegán húspótlók használata nagyon ésszerű és dicséretes döntés, és jó módja annak, hogy kiálljunk a tenyésztett állatok tömeges élelmiszertermelésre történő felhasználása ellen. De térjünk vissza történetünk első pontjához.

A konyhaművészetről tanult tudásunk az utunkba áll.

Ez egyelőre rendben van. Talán kár, mert ez azt jelenti, hogy a füstölt lazaccal, kaviárral és crème fraîche-el töltött burgonyás gofri, esetleg néhány finom karika újhagymával díszítve, örökre elmarad. De azt hiszem, ezzel mindannyian együtt tudunk élni.

Sokkal megkérdőjelezhetőbbnek tartom azonban, ha a hús nélkülözésével a környezetet és az erőforrásokat kíméljük, és az állatjólétet támogatjuk, de ugyanakkor gondoskodunk arról, hogy egy port vízzel összekeverjünk, formába hozzuk; majd egy energiafaló mélyhűtőraktárban rohamléptekben tároljuk, és onnan a legdrágább szállítóeszközzel - a fagyasztott élelmiszerfutárral - juttatjuk el a vásárlóhoz. Ott ismét egy energiaigényes fagyasztóban tárolják, hogy szükség szerint elkészíthessék.

Mindezek az intézkedések de facto feleslegesek.

A szakács vagy a hobbiszakács maga is összekeverheti a port vízzel, hogy ugyanezt az eredményt érje el. Ráadásul ezek az intézkedések nagyon is árvezéreltek. Az ár körülbelül 50 %-át csak a szállítás és a tárolás teszi ki.

Jó fehérjeforrás.

A húsmentes pástétomok gyakran a vegetáriánus és vegán konyhában is a szükséges fehérjeforrásként szolgálnak. A tisztán növényi alapú étrend is gazdag lehet fehérjében, de a növényi fehérjék nem állnak olyan könnyen a rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy jól össze kell keverni ezeket a fehérjéket, hogy a szervezetünk át tudja alakítani őket csontjaink, izmaink, bőrünk és szerveink építőköveivé.

A növényi fehérje állati fehérjévé történő átalakítása nemcsak bonyolult, hanem hosszadalmas folyamat is. Normális esetben csak körülbelül 8 órával az összetett növényi fehérjék elfogyasztása után válik a szervezetünk számára hasznosíthatóvá a fehérje.

Burger hús por alakban.

A Thomas Isermann (Greenforce) által vezetett tudományos csoportnak sikerült a növényi fehérjéket úgy módosítani, hogy azokból már 15 perccel a fogyasztás után képesek legyenek a szervezet saját fehérjéjét felépíteni. A hamburgerpogácsa receptjükbe sikerült beépíteniük ezt a fehérjeforrást por formájában.

Ez azt jelenti, hogy a húsmentes étrend egyik legnagyobb problémája, a fehérjehiány jelentősen minimalizálható ezekkel a termékekkel.

Következtetés

Kulináris szempontból semmi sem változik. A keverék állaga és íze akár saját ízlés szerint is finomítható. Egy nagy marék kockára vágott hagymával és bő apróra vágott petrezselyemmel kiváló pástétomot (húsgombóc, boulette) készíthetünk belőle. Vagy jól megfűszerezhetjük, bélbe préselhetjük (cellulózban is kaphatóak) és finom sültkolbászt készíthetünk belőle; vagy elkészíthetjük veloutéval és kapribogyóval Königsberger Klopsen vagy, vagy, vagy, vagy.... formájában.

De ebből sem kerül semmi a tányérunkra, mert megtanultuk, hogy a por és a víz csak a tésztához használható - de a krumplihoz vagy a húspótlóhoz nem.

De talán most elgondolkodtattam Önt, és talán - amikor legközelebb vegetáriánus húspótlókkal találkozik - más szemszögből nézi majd ezeket a termékeket, vagy akár meg is fontolja, hogy kipróbálja őket.

Ha ez így van, akkor ezekkel a szavakkal ismét egy kicsit jobbá tettük a világot. Örülhetünk ennek.

FOOD CULINARY KFT.